Mesék, mítoszok keletkezése
Ha a manapság megjelenő sport tárgyú folyóiratokat tanulmányozzuk, és átolvassuk a profik az ott bemutatott edzésprogramjait, gyakran az a benyomásunk keletkezik, hogy nincs általánosan érvényes edzésgyakorlat, illetve edzésmódszer.
Dorian Yates (6-szoros olimpiai bajnok)
Az egyik tartalomedzést ajánl izmonként 20-as sorozatban, a másik a nagy intenzitású rendszerre (Heavy duty System) esküszik, amit Dorian Yates (6-sazoros olimpiai bajnok) követett. A különböző edzésgyakorlatok végzésének alapját többek között az egyének mindig különböző genetikai készségei alkotják.
Bár az izomrostok mennyisége, az izomrost összetétele, az összehúzódásra képes fehérje szerkezete, valamint az izom regenerálódó képessége és ezzel összefüggésben terhelhetősége is születéstől fogva meghatározottak, mégis alig akad olyan célirányos edzésprogram, amelyik képes a genetikát közvetlenül befolyásolni.
Gyakran inkább a kezdő sportolók követik a számos különböző edzésprogramot és a legújabb, úttörő edzési alapelveket, akik később már nem rendelkeznek elegendő türelemmel. Mint ahogy egy-egy táplálkozási formát, úgy sok edzési formát sem végeznek elég hosszú időn keresztül ahhoz, hogy a gyakorlatban sikeresen működhessenek.
A tudatlan olvasók hisznek a nyomtatott médiában megjelenő számtalan edzési rendszerben, melyek állítólag hatalmas izomhegyekhez vezetnek, legjobb esetben az egyidejű zsírleadás mellett is végső soron sikertelenül fejezik be az aktuális edzésprogramot, hogy majd egy újabb állítólag jó módszerrel folytassák.
Ezt a játékot a végtelenségig lehet folytatni, de az eredmény mindig ugyanaz: az úgy nevezett “világbajnok edzési módszer” elér egy olyan pontot, ahol látszólag minden edzési forma sikertelennek és hatástalannak tűnik, mivel egyszerűen egyiket sem követték elegendő ideig ahhoz, hogy a siker bekövetkezhetett volna.
Ugyanakkor vannak olyan sportolók is, akik a természetnek köszönhető genetikával és a legesztelenebb és legkevésbé hatékony edzésprogramokkal is képesek sikert elkönyvelni.