A kreatin helyes bevitele, adagolása

Hogyan kell szedni a kreatint?

A kreatin szedése  sportolók és  atléták esetében az úgy nevezett “töltési fázisban” nagyon kedvelt, melynek során az első héten  3-4 x 5 gramm kreatint  vettek be naponta, hogy a kreatin – és  ezáltal a foszfokreatin tartalom – a lehető legrövidebb időn belül maximálisan megnövekedjen a szervekben.

Ezután következett a “fenntartási fázis”, most már csak kb. 3 gramm kreatin naponta történő bevételével, ahol ezek az értékek kb. 80kg testsúlyú felnőtt személyre érvényesek. Kisebb súlyú személyeknél megfelelően csökkentik, és nagyobb súlyú személyeknél megfelelően növelik a dózist.

A “töltési fázis” több hátránnyal jár, mint előnnyel.

Az új tudományos felismerések azonban ahhoz az általános következtetéshez vezettek, hogy a “töltési fázis” több hátrányt jelent, mint előnyt, ezért manapság már általános távolságot tartanak ettől a módszertől. A kreatintárolók feltöltése valamivel lassabban történt, de kb. egy hónap után hasonló kreatin-értékek érhetők el a szövetekben, a nagy dózisú gyors feltöltéssel, ami gyakran bizonyos mellékhatásokkal – mint pld. a gyomor-bél panaszok, a szaporodó izomgörcsök, és /vagy  a szomjúság, stb.

A kreatint nem szabad 15 percnél tovább vízben tartani, mert ellenkező esetben értéktelen kreatinná bomlik le.

Mivel a kreatin viszonylag rosszul oldódik, feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a port elegendő mennyiségű folyadékban feloldva, vagy bőséges folyadékkal közvetlenül egy teáskanálban is be lehet venni.

Ezen kívül a kreatint  semmi esetre sem szabad vízben tartani, mivel az gyorsan olyan kreatinná bomlik le, amelyik a kreatin hatástalan bomlásterméke. A kreatint ezért mindig közvetlenül a bekeverés után kell bevenni. Kreatin szedése alatt ügyelni kell a megnövekedett folyadékbevitelre.

Mivel a kreatin-átvivő anyag segítségével a kreatinnal egy időben nátrium-klorid (NaCl) is a sejtekbe szállítódik, következményes jelenségként fokozott vízfelvételre kerül sor, mindenek előtt az izomsejtekben, ami egy gyakran megfigyelt súlynövekedéshez vezethet a kreatin naponta történő szedésének első napjaiban.

További alapkutatásokra van szükség

Egyre több alapkutatás, valamint embereken végzett párhuzamos klinikai kísérletek szükségesek, hogy a kreatinpótlás sokrétű alkalmazási lehetőségeit kipuhatoljuk. A kreatinkináz egy “régi” enzim, melyet a múlt század 20-as éveiben fedeztek fel (Lohmann-félr reakció) és amit – ha egyáltalán – a biokémiai tankönyvekben gyakran ezzel a mondattal említenek: „fontos enzim az energia tárolása szempontjából, és  mint diagnosztikai szérum-jelző a szívinfarktus után“.

További kreatin-kísérletek  következnek

Annak a ténynek ellenére, hogy a kreatinkináz az izomban található legkiválóbb enzimek egyike, csak a legutóbbi időben sikerült annak molekuláris struktúráját protein-kristallográfia és röntgensugarak felhasználásával végzett struktúraanalízis segítségével felderíteni (Fritz-Wolf és munkatársai, 1996).

Ezeknek a struktúra-adatoknak – az enzim itt említett biokémiai, sejtbiológiai és molekuláris fiziológiai leleteivel egy – valamint a kreatin pótlásával elért legújabb eredményeknek az alapján a jövőben ismét új kutatócsoportokat kell alakítani, melyek ezzel az érdekes témával foglalkoznak.

A kreatinkináz molekulák struktúrájában megtalálható egyes aminosavak pontos koordinátáinak ismerete lehetővé teszi, hogy “Molecular Modelling” (molekuláris modellezés) alkalmazásával az enzim specifikus inhibitorait és / vagy aktivátorait – melyek a kreatinkinázt exprimálják – tervezzük meg, és ezeket azután például célzottan a rosszindulatú tumorok rákterápiájában alkalmazhatnánk, (Kornacker és munkatársai, 2001). Ezen kívül az itt bemutatott, és kísérleti álaltokon már igazolt eredmények a kreatin és analóg anyagok alkalmazásával kapcsolatos, emberen végzett klinikai kísérletekre várnak.

Továbbra is fennáll a remény, hogy a kreatinpótlás különböző szempontjait a jövőben klinikai kutatók is vizsgálják, és remélhetőleg nagyobb figyelemmel kísérik majd a gyakorló orvosok is.